Két felelősségbiztosítási ajánlat díja között akár jelentős különbség is lehet – és a különbség oka ritkán a „drágább biztosító": jellemzően más a tartalom. A jó összehasonlítás ezért nem díj-lista, hanem szemponttábla: minden ajánlat ugyanazon sorok mentén, egymás mellett. Ez a cikk a mi táblánk sorait mutatja be – ezt kapja kézhez a versenyeztetés végén.
- A tábla gerince: limit(ek), önrész, retroaktív dátum, kizárások, kiterjesztések, díj – ebben a sorrendben.
- A díj a tábla utolsó sora: ár-összehasonlításnak csak azonos tartalom mellett van értelme.
- A tábla nem dönt Ön helyett – de megmutatja, miben különböznek valójában az ajánlatok.
A tábla sorai – és miért ez a sorrend
1. Limitek: eseményenkénti és éves limit, plusz a releváns szublimitek (megmunkált dolog, bérelt ingatlan, tisztán vagyoni kár) – mert kárnál ezen múlik a legtöbb (limit-cikk). 2. Önrész: mérték ÉS forma (fix, százalékos, minimum-maximum) – a „10%" önmagában semmit nem mond (önrész-cikk). 3. Retroaktív dátum és időbeliség: claims-made szerkezetnél a folytonosság kérdése – váltásnál ez az első sor, nem az utolsó (kulcs-cikk). 4. Kizárások: a saját tevékenységet érintő eltérések – két feltétel kizárás-listája ritkán azonos (térkép). 5. Kiterjesztések: mi van benne alapból, mi pótdíjas, mi nem elérhető (cikk). 6. Díj: most már értelmezhetően – azonos vagy tudottan eltérő tartalom mellett.
A tipikus összehasonlítási hibák
Három minta. A díj-sorrend csapdája: a legalacsonyabb díjútól indulni és „felfelé indokolni" – a tábla épp fordítva dolgozik: előbb tartalom, aztán ár. Az alma-körte tábla: különböző limitű-tartalmú ajánlatok egy sorban – így a díj-különbség értelmezhetetlen; a jó versenyeztetés azonos specifikációra kér ajánlatot (igényfelmérés). A hiányzó sorok: a retroaktív dátum vagy a szublimitek kihagyása – pont azok a sorok, ahol a nagy különbségek bújnak.
Hogyan olvassa a kész táblát?
Három lépésben. Először a kizáró okokat: van-e ajánlat, amely a kritikus soron (limit-igény, kötelező kiterjesztés, retroaktív átvitel) nem teljesít – az kiesik, bármilyen a díja. Aztán az érdemi különbségeket: hol ad többet az egyik, és az a többlet Önnek ér-e annyit, amennyivel drágább. Végül a döntést – amely mindig az Öné: én a táblát adom, az erősségek-gyengeségek megmutatásával; a választás joga és felelőssége az ügyfélé marad.
A következő lépés
A tábla nem elmélet: minden versenyeztetésem ezzel zárul. Az útja: tevékenység-felmérés → igény-specifikáció → ajánlatok → tábla → az Ön döntése → kötés. Az első lépéshez: díjmentes konzultáció.
Példa: amikor a tábla fordított
Egy kivitelezőnek három ajánlat érkezett; díj szerint rendezve az első ránézésre kedvezőnek tűnő nyert volna. A tábla más képet mutatott: a kedvező díjú ajánlatban a megmunkált dolog szublimitje a töredéke volt a másik kettőének – pontosan azon a soron, ahol a vállalkozás kárainak többsége keletkezik –, és az alvállalkozói kiterjesztés hiányzott belőle. A középső díjú ajánlat mindkét soron erős volt, a különbözet pedig éves szinten egy kisebb szerszám ára. A döntés így már nem díj-, hanem tartalom-döntés volt – és a vállalkozó pontosan tudta, mit vesz. Ez a tábla műfaja: nem megmondja a jó választ, hanem láthatóvá teszi.
Kérdés a saját szakmájára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
